Köröz a gólya 4. rész: Első látogatás a védőnőnél

Kiállította a Várandós anyák gondozási könyve nevezetű füzetecskémet, ami röviden "a kiskönyvem" névre hallgat. Ebben aztán szerepel minden adat, amit a felmenőim, a párom, a párom felmenői és a saját egészségem előzményeiről tudni lehet; hogy milyen krónikus betegségek vannak a családban, milyen műtéteken és gyerekbetegségeken estem át… igazán alapos leírás.

A védőnő megmérte a súlyomat (nem árulom el, ez maradjon a kettőnk titka), a vérnyomásomat, és a lelkemre kötötte, hogy a legközelebbi és minden további alkalommal hozzak egy kis üvegben vizeletet, mert ő azt tesztcsíkkal megvizsgálja. Jó.

Aztán kaptam még beutalót vérvételre, ennek nem örülök, de a Porontyért mindent. Megkért, hogy menjek el a házi orvosomhoz és fogászati szűrésre is.

Megkérdeztem tőle, vajon meddig tart ez a hányós állapot, ami kísért engem. Azt mondta, jó eséllyel elmúlik a 12. hét után.

Elmentem tehát házi orvoshoz is, aki belgyógyászatilag megvizsgált –magyarul meghallgatott a sztetoszkópjával, és ezt be is írta a kiskönyvembe. Még alig vagyok pár hetes terhes, a kiskönyvem mégis gyakorlatilag tele van.

Még mindig nem látszik rajtam a terhesség fizikailag, de aki ismer, annak feltűnhet, mennyire megváltoztam. Mert honnan ismerhető fel a lüke terhes nő? Hogy még egy műkorcsolya-gálát nézve is képes a könnyeit potyogtatni, hiszen millen szép is az. Hormonok.

9 hetes Porontyom már nem embrió, hanem egyenesen magzat! Már 17-24 mm nagyságú, nagy buci feje a mellkasára simul. Megkezdődik az ízületek és a csontok fejlődése, és a kialakuló izmok segítségével a baba megteszi első mozdulatait. Noha ultrahangos vizsgálaton akár már el lehet kapni ezeket az apró mozgásokat, ahhoz, hogy én is érezzem őket, még sok hétnek kell eltelnie.