Húsvéti locsolóversek nagyoknak 1. rész

Locsolni jöttem nem titkolom,
Szép szokás ez így gondolom,
Múljon vizemtől a téli álom,
Bizony most én ezt kívánom!
Ha a hatás múlik is esztendőre,
Ígérem én itt leszek jövőre.
S nem adok az illendőre,
Locsolok én nyakra főre.

Nem tagadom lusta ember vagyok,
De a virágot kedvelem akár a nagyok.
De a virágok közül csak egyfajtát ismerek,
Mely azt mondja évi egy locsolást igényelek..
Itt van már az idõ nem késlekedem,
S ha szabad máris intézkedem.

Egy éve volt húsvét,
Úgy emlékszem vissza,
Sok leányzó azóta is,
A kölnivizet szidja.
Gondoltam hát nem kell kölni,
Fulladjon más a szagától,
Ez a víz majd elpárolog,
Úgy bizony magától.
Akit ezzel meglocsolok,
Nem hervad el soha.
Szabad-e locsolni?

Én még kicsi vagyok,
Verset nem tudhatok.
Majd jönnek a nagyok,
S mondanak majd azok!

Az erdei kék ibolya,
Szép mint a lányok mosolya.
De mindkettő tovább szépül,
Ettől az illatos izétől.
Látod még megvan a fele,
Megöntözhetlek-e vele?

Húsvét táján édes szokás,
A vödörrel locsolkodás.
Nálam is van szagos kölni,
Ha rád öntöm meg fogsz ölni?

Jó reggelt, jó reggelt, Kedves liliomszál,
Megöntözlek rózsavízzel,
Hogy nem hervadozzál.
Kerek erdőn jártam,
Piros tojást láttam.
Bárány húzta rengő kocsin,
Mindjárt ide szálltam..
Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom,
Hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom!

Ma van húsvét napja, második hajnala,
Melyben szokott járni az ifjak tábora
Serkenj fel ágyadból, cifra nyoszolyádból,
Add ki hímesedet arany kosaradból.
Add ki most szaporán, ne késsünk sokáig,
Hogy a mi seregünk mehessen tovább is.
Hogyha belőle bár kettőt-kettőt kapunk,
Finom rózsavízzel szépen meglocsolunk.

Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára,
Csepegjél rózsavíz erre a kislányra.
Rózsavíztől majd meglátod, szép és ügyes leszel,
Ugye kislány a zsebembe piros tojást teszel?

Patak mellett mentem, azt súgta egy harcsa:
Van e háznál kislány, hogy az Isten tartsa?
Meglocsolnám rózsavízzel, hogyha előjönne,
Akkor az a kicsi lány jaj de nagyot nőne.

Locsoláskor arról szól a fáma,
Hogy minden leány örüljön máma.
Az örömöt én is csak növelni jöttem.
Mint megannyian előttem, s mögöttem.
Az életről szólnak e napok,
De életvizet sajna sehol sem kapok.
Vettem hát kristályvizet, s hoztam azt magammal,
Gondolom ezt itt nem fogadják haraggal.
Ennek tehát illata nincsen,
De tiszta szívvel adom, ez minden.
Versem végéről nem feledhetem a kérdést,
De ide az bizony nem érdemel helyet.
Így hát külön teszem fel:
Szabad-e locsolni?

Verset kéne mondani mostan,
Persze rögtön itt, s nyomban.
Lenne benne nyúl, tojás,
Kölnivíz meg egyebek,
Hogy a hallgatók boldogak legyenek.
De ha már ezt felsoroltam,
A szót tovább minek is nyújtassam?
Felteszem inkább a kérdést,
S lezárom ezzel a kérést:
Szabad-e locsolni?

Kivirradt a tavasz ma húsvét napjára,
Új életet öltött ismét föl magára.
Én is e szent napon örömet hirdetek,
Mert Jézus feltámadt! Ezen örvendjetek!
Már régen szokása minden kereszténynek
Örvendeznie e nap ifjúnak és vénnek.
Én is köszöntöm hát ezen szent napunkat,
És hozzá frissítem szép leánykájukat.
Mert hogy mit akarok, már azt is megmondom,
Öntözködni jöttem. Szóm nem is cifrázom.
Frissítő balzsamos víz is van kezembe,
Ez hozta húsvétot emlékezetembe.
Engemet öntöző Apollónak hívnak,
Vizemtől a lánykák mint virágok nyílnak.
Kérem hát alássan e háznak az urát,
Engedje megönteni kedves leánykáját!

Húsvét másodnapján, régi szokás szerint,
fogadják szívesen az öntöző legényt.
Én még a legénységhez igaz, kicsi vagyok,
de azért öntöző legénynek mégiscsak felcsapok.
Esztendő ilyenkor megint csak itt vagyok,
ha e locsolásért piros tojást kapok!

Jó reggelt, jó reggelt,
kedves liliomszál,
megöntözlek rózsavízzel,
hogy ne hervadozzál!
Kerek erdőt jártam,
piros tojást láttam,
bárány húzta rengő kocsin,
mindjárt ideszálltam.
Nesze hát rózsavíz,
gyöngyöm, gyöngyvirágom,
hol a tojás, piros tojás,
tarisznyámba várom.

Van e háznak rózsabokra,
nyúljék élte sok napokra,
hogy virítson mint rózsaszál,
megöntözném: ennyiből áll
a kis kertész fáradsága,
piros tojás a váltsága.

Nagypénteken erre jártam,
az ablakban rózsát láttam,
el akar hervadni,
szabad-e locsolni?
Szépen kérem az apját,
de még szebben az anyját,
hadd locsoljam a lányát.
Olyan legyen a haja,
mint a pünkösdi rózsa,
Szívemből kívánom!

Kelj föl párnáidról szép ibolyavirág.
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ.
Megöntözlek szépen, az ég harmatával,
teljék a tarisznya szép piros tojással.

Korán reggel útra keltem,
Se nem ittam, se nem ettem,
Térdig jártam már a lábam,
hogy öntözzem, alig vártam.
Piros tojás, fehér nyuszi,
Locsolásért jár egy puszi.

Megérkeztem, itt vagyok,
Rózsavízzel locsolok.
Aki ügyes kisgyerek,
Katonásan tiszteleg,
És mielőtt hazatér,
Locsolásért tojást kér.

Fakadó rügy, szellő hozta,
Madár szállt az ablakunkra,
Nagy vidáman azt dalolta,
Itt nyílik a legszebb rózsa.
Jó szagú a rózsavizem,
Eljöttem, hogy megöntözzem.
Nesze, nesze, rózsaszál,
Soha el ne hervadjál.

Kufár Róza: Locsolóvers

Hajnali harmatban,
Selyemfüves réten,
Ezer virág friss illatát
Kalapomba mértem.
Rozmaringos hintón
Repültem idáig,
Kék nefelejcs, tulipános,
Takaros házig.
Van ennek a háznak
Olyan virágszála,
Kinek harmat rózsavíztől
Kivirul orcája.

Palotay Gyöngyvér: Húsvét

Itt a Húsvét eljött végre
A szép lányok örömére.
Mert a lányok szép virágok,
Illatos víz illik rájuk.
Kit húsvétkor nem locsolnak,
Hervadt virág lesz
Már holnap.
Ne fuss hát el szép virágom,
Locsolásért csók jár, három!

Húsvét másodnapján
Az a kívánságom,
E háznak népire
Ezer öröm, s annyi áldás szálljon.

Eljöttem hozzátok piros tojás szedni,
Adjatok leányok, ha akartok adni.
Öntök asszonyt, embert kedves leányával
Várok piros tojást, de azt is párjával.

Hol kitérek, hol betérek,
Mindenütt egy tojást kérek.
Ha nem adnak, visszatérek,
Nagymamától kettőt kérek.
Húsvét másodnapját
Örömmel köszöntjük.
Ha tojást nem adnak,
Mindnyájat leöntjük.

Rózsafának tövéből rózsavizet hoztam,
Az lesz ma a legszebb kislány, akit meglocsoltam,
Drága kislány, gyöngyvirágom, ma van húsvét napja,
Meglocsollak, mosolyogjál, mint egy piros rózsa.

Szépen kérem az apját,
De még jobban az anyját,
Adja ki a leányát,
Hadd locsoljam a haját,
Mint a pünkösdi rózsát.

Ajtó mögött állok,
Piros tojást várok.
Ha nem adnak párjával,
Elszökök a lányával.

Kelj fel kislány, kelj fel,
Cifra nyoszolyádról,
Adj egy piros tojást aranyos kacsódból!
Mert ha nem úgy lészen,
Vízipuskám késze,
Ablakidba betartom,
Szemed közé locsolom.

Donászy Magda: Zsóka az új óvodában
Részletek

Kikeleti hajnal
Ébresztett föl engem.
Rózsavizet szedni
Tündérkertbe mentem,
Harmatban is jártam,
Kisbárányt is láttam.
Ezt neked szántam. Mondókámnak vége,
Adsz-e tojást érte?

- Kié lesz a hímes tojás:
piros, lila, sárga?
- Aki szagos rózsavízzel
jön a locsolásra.
Aki hajnaltájban
Harmatban jár érte,
Húsvét másodnapján
Verssel áll elémbe.

Azé lesz a
Mézeskalács,
A legszebbik
Hímes tojás,
Illendő cserébe.